Subgesztenye

Ha ebből most kijövök... akkor még kevesebb emberrel tudok kapcsolatot teremteni. Még több embert látok (nem rossz értelemben) nevetségesnek. Egyszerűnek. Még kevesebbekkel szeretnék beszélgetni.
Ha ebből kijövök, akkor szeretni fogok mindenkit. Azt is, aki szeret, azt is, aki nem szeret, azt is, aki szeret, de nem jól és azt is, akinek fogalma sincs róla, hogy mit érez/érzett irántam. Az én szándékaim tiszták. Azok is voltak. Ez a legfontosabb.

 Öt finomra csiszolt kristály vigyáz most Rád. Nem értenek mindenben egyet, de pont hogy kiegészítik egymást. Öt különböző elemi erő. Biztonságban vagy. Tudom, azt mondtad, a kórteremben 10 perc alatt elfelejti az ember, hogy azon kívül létezik világ. Ó, hogyne tudnám... ha tudnád, mióta élek ebben. Sajnálom, hogy most találkozol ezzel először, ilyen helyzetben. De szerinted én honnan tudom, hogy ezt hogy kell túlélni? Hát Tőled! Tehát Te is tudod. Ne hagyd a sötét erőket elhatalmasodni. Jó legyél! Ahogy szoktad mondani. Nagyon szeretlek!

 A Te szavaid az enyémmel szemben. (Oké, hát nem tudhatok én mindent.)
A Te szavaid a zsigereimmel szemben. (Oké, hát nem kaptam legjobb törődést gyerekkoromban.)
A Te szavaid mások szavaival szemben. (Oké, hát nem ismernek minden részletet.)
A Te szavaid a sajátjaid ellen. (Öööö... what the fuck?)
A Te szavaid a saját cselekedeteid ellen. (Ok, let's run!)

A minap azt álmodtam, hogy otthon voltam és főztem nekünk. Nem a legjobbat, de amire lehetőségem és időm volt. Viszont a szívemet beletettem. Mikor a velem együtt lakó valaki hazaért, megfogta a fazekat és az egészet a konyhapadlóra borította. Mert hogy ezt nem így kell. Nem jó tésztából csináltam. Keserűség fogott el. Egyrészt azért, mert én ezt szívvel csináltam. Másrészt azért, mert ezt nekem kell feltakarítani. Végtelenül szomorú lettem.

Próbáltam feszegetni a törvény határát, keresni a kivételeket, de az ököl lecsapott. Remény? Rossz tanácsadó.

Ahogy Nietzsche írja: Amit olykor ébren nem tudunk és érzünk pontosan - hogy vajon jó, avagy rossz-e lelkiismeretünk valamely személyt illetően - arról az álom teljesen egyértelműen felvilágosít.

És továbbra is undorodom a testemtől, mint egy megerőszakolt nő. Mintha elárult volna.

Miért jönnek belőlem ilyen vérfoltok? Nem értem.
Azért kedvesem, mert aki az anyagi világba születik, annak választania kell a kettősség közül az egyiket. Az egyiknek fütyije van és mindenkit meg akar baszni, a másiknak vaginája van, amiből időnként vér folyik. Te az egyiket választottad.
De miért pont ezt? Fáj és ijesztő.
Jobb lenne, ha mindenkit meg és át akarnál baszni? Azzal bántod őket.
Nem. Nem akarok senkit sem bántani.
Hát akkor ezért.
:( Akkor én nem akarok többé ide jönni.

Kedvesem. Ne temesd el a vágyaidat. Senki akaratára. Mert abból (megfoghatatlan) szomorúság lesz. Abból pedig (még megfoghatatlanabb) düh. Aztán pedig belefulladsz. És ha nem jó emberek vannak körülötted, még meg is köpködnek érte. Kérlek. Soha többet ne tagadd meg önmagad. Valaki mindig legyen, akivel ezt meg tudod osztani. Mivel más nincs, ezért legyél ez Te magad! Kérlek! Kérlek kedvesem....

Ó, igen. Értem, amit mondasz. Teljesen. Kérlek. Kérlek, Te velem leszel akkor is?

Igen, én itt leszek Veled. Mindig. Számíthatsz rám.

Tegnap reggel teljesen váratlanul hálával a szívemben ébredtem fel. Olyan meleg és puha volt minden. Úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. A nyomasztó álmokat "csak simán kellemetlen" álmok váltották fel. Az irracionális félelmeimet (hogy rám borul a macskavár, a zebrán elüt egy semmiből előbukkanó kamion, a tető beszakad) csak szimplán az emberek kerülése váltotta fel. Éreztem a sürgetést, hogy időben be kellene érnem a munkahelyre, de leszartam, átöleltem magam. Éreztem a bőrömet. Éreztem, hogy mennyire jó simogatni és simogatva lenni. Tudtam, hogy a cicáim kint várnak, és örülnek nekem, annak ellenére is, hogy a minap az egyik farkára véletlenül ráléptem és 2 órán át nem állt szóba velem. Nem akarok emberekkel találkozni. Ha valaki mellém áll a buszmegállóban, gyanakodva méregetem és messzebb megyek. Miért áll mellém? Miért ül mellém a vonaton, mikor csomó szabad hely van tőlem sokkal messzebb? Sz. azt mondta, hogy emiatt ne aggódjak. Súlyos bizalomvesztés történt. Ez olyan, mint egy gyomorrontás. Utána böjtölni kell. Sós főtt krumpli és kóla. Detoxikálás. Ez csak átmeneti. És jobb, mint az irracionális félelmek, amik megbénítanak a mindennapokban. Adjak időt magamnak.

Azt hiszem hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy találkozhattam valakivel, aki elfogad, aki nem ítélkezik felettem, aki megért, aki törődik velem. Ráadásul mindig velem van. Nem számítottam rá. Köszönöm.

 Az a helyzet, hogy - vagy 2 éven át hazudtál folyamatosan vagy most. Nem tudnám eldönteni, melyik a rosszabb. Talán a 2 év folyamatosan. Mert ez azt jelenti, hogy sikerült annyira naiv libába lemennem, amilyen talán sosem voltam. Vagy csak bíztam a reményben. Mert azt mondták, az jó. Nem, nem jó. Most undorodom a saját testemtől, mint egy nő, akit megerőszakoltak. De ezt nem szabad gondolnom, nem szabad bántanom magam. Most hát akkor hova tegyem? Nyom nélkül törölni lenne a legjobb. Mindenesetre az biztos, hogy többet nem vetkőzöm le mások előtt, se lelkileg, se fizikailag. Nem érzem többé biztonságban magam.