Subgesztenye

Egyik embernek én adok, a másiktól én kapok. Ez az ember sosem egy és ugyanaz és már nem is lesz többé. Mikor megismerek valakit, hamar kiszimatoljuk, kinek nagyobb a teherbírása. Ha az enyém, én adok, mert adnom kell. Ha az övé, akkor kérek, mert szükségem van rá. Így élünk túl, egymásba kapaszkodva. Csak boldogok nem lehetünk soha.