kedd, február 25, 2014
Un vers de dreyt nien
Éldegélhetnék gondtalanul, bökkenők, bánat vagy görcsök nélkül... a könyv elején leltem a lényeget, átlapoztam hát csaknem az egészet, és így a végére érve döbbentem rá, hogy ha kiolvasom, akkor vége. Most, a nyugdíjas évek előtt élhetnék gondtalanul. De valami szólít, néha felbukkan a múltból, a sűrű homályból előtör és hív. Én vagyok. Én egyedül. Nem tudta senki, nem tudja senki és nem fogja tudni senki. Feladnám önmagam a gondtalanságért? Hiszen akkor meghasonulnék. Nem tehetem. Kérlek, hipnotizálj, hipnotizálj, mielőtt elfelejtem, honnan jöttem!
