péntek, április 30, 2010
"Az őrület határáig képes voltam szeretni. És ez az őrület az egyetlen szeretet, ami számomra létezett."
szerda, április 28, 2010
ending
Mit lehet tenni, ha tudjuk, hogy már sosem láthatjuk egymást többé? Van-e értelme többet tenni, mint átölelni egymást, ami alatt úgy érezzük, hogy megszűnik az idő és örökké tart? Van-e értelme többféle érzelmet táplálni, mint egyetlen egyet, ami pont jó és abban élni örökké?...
vasárnap, április 25, 2010
Run away, turn away, run away, turn away, run away...
Vannak pillanatok (órák, percek, napok), amikor úgy érzem, senki nincs velem egy hullámhosszon és nem ért meg senki, aki a közelemben van, aki a legközelebb áll hozzám. Mégis megnyugtat, hogy rábukkanok, vannak olyanok, akik tudják, mit érzek, mi jár a fejemben, igaz, sosem találkoztunk, sosem ismertük egymást. Ez a párhuzam újra és újra előjön, kétféle ember van: akivel testileg állok kapcsolatban és akivel lelkileg. A kettő kizárólagosnak mutatkozik. Talán mégis ez utóbbival kellene együtt élnem. Túl rövid az élet ahhoz, hogy valaki mással is foglalkozzunk. Valakinek velem is kell.
