hétfő, október 01, 2007
I've passed the point of no return...
Mintha semmi sem történt volna. Ugyanúgy érzem magam. Hogy lehetséges ez? Vagy ez is csak ilyen áltörténés? Nem jut támasz, magamra vagyok utalva. Akkor viszont jobb egyedül, mert mindenki más csak nehezíti az utat. Nem bírok tovább felelősséget vállalni magamért. Be kell fejeznem az egyetemet. Csak nyugalmat szerettem volna. Semmi mást.
