hétfő, június 25, 2007
wie ein Sturm..
annyira üres az egész. átléptem valami határt. én már nem én vagyok. legalábbis nem egy a testemmel. ő csak írja a matek szigorlatot és stb... én meg fent ülök és gondolok. a kettőnek semmi köze egymáshoz. a másik beszél. beszél, mert az hozzá tartozik a létezéshez. de én nem beszélek. ahogy a növények sem. nincs mit elmondani és nincs miért. és nem is lehetne. alapvetően az élet mégiscsak egy csodálatos valami. olyan szép, ahogy minden passzol. néha úgy érzem, még kár is, hogy kicsúsztam belőle. de nem vágyom vissza, ahogy egészséges ember sem vágyik vissza az óvodába. vagy öreg létére huszonévesnek.
jól vagyok itt kint, fent - mindenhol, nem tudom. csillagos éjszakák az arctalan szerelmemmel. szeretlek. teljes szívemből, új szívemből.
itt olyan szép minden. én vagyok itt minden. annyira szép, hogy nem tudom elviselni. kicsordul a szememen, a számon, a szívemből, a mellkasomat feszíti. gyönyörű vagyok.
itt fogok élni, névtelen, arctalan hősömmel. aki erős és méltóságteljes. igen, ez jó lesz.
jól vagyok itt kint, fent - mindenhol, nem tudom. csillagos éjszakák az arctalan szerelmemmel. szeretlek. teljes szívemből, új szívemből.
itt olyan szép minden. én vagyok itt minden. annyira szép, hogy nem tudom elviselni. kicsordul a szememen, a számon, a szívemből, a mellkasomat feszíti. gyönyörű vagyok.
itt fogok élni, névtelen, arctalan hősömmel. aki erős és méltóságteljes. igen, ez jó lesz.
péntek, június 15, 2007
Régen mindennek megvolt a helye. Most semminek sincsen. Céltalan és végtelen káosz vesz körül. Minden gondolatomat. Minden tettemet. Nem lesz már rend soha soha sem.
szerda, június 13, 2007
Szomorú vasárnap...
Senki nem tudja. Fogalmuk sincs róla, milyen érzés a szakadék szélén állni. És arról sem, hogy a végtelen sivatag közepén. Egyedül. Már olyan rég óta, pedig csak az utolsó pillanatról volt szó... de hány évig tart ez az utolsó pillanat? Elfogytam közben. Ez már nem én vagyok. Én már nem vagyok.
hétfő, június 11, 2007
Drift
Általános tévhit, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.
Most eljött újra. Ugyanaz a nagy semmi. A súlyos kilók és a vánszorgás.. alig bírom el a saját testem. Ugyanaz van, mint 4 éve. Kicsivel se másabb. Ugyanaz az érzés, tökéletesen. Mégiscsak ördögi körben vagyok.
Nem hiszek a barátokban. Egyszerűen nem léteznek. Nem hiszek az emberekben. Ők sem léteznek. Az egész létezés csak egy illúzió, mert aminek nincs értelme, az nem is létezhet. Isten az egyetlen, amiben hiszek. De ami itt körülöttem van? Csak kivetített árnykép. Nevetséges.
Hónapok és évek óta... semmi sem változik. Kínkeserves unalom és magány. Már nincs hova fejlődni sem. Nem változik semmi. Nem változik semmi. Nem változik semmi...Nem történik semmi. I don't think that I can feel anything at all...Újra itt vagyok ugyanazzal, amivel 4 éve. Egy emberrel sem ismerek többet. De néhánnyal kevesebbet. Kilátástalanság.. ami akkor azt hittem örökké fog tartani. És igazam is volt. 4 év alatt sem változott semmi. Ezután pedig még kevésbé fog. Örökké tartó magábafordulás. Nem történik semmi.
Most eljött újra. Ugyanaz a nagy semmi. A súlyos kilók és a vánszorgás.. alig bírom el a saját testem. Ugyanaz van, mint 4 éve. Kicsivel se másabb. Ugyanaz az érzés, tökéletesen. Mégiscsak ördögi körben vagyok.
Nem hiszek a barátokban. Egyszerűen nem léteznek. Nem hiszek az emberekben. Ők sem léteznek. Az egész létezés csak egy illúzió, mert aminek nincs értelme, az nem is létezhet. Isten az egyetlen, amiben hiszek. De ami itt körülöttem van? Csak kivetített árnykép. Nevetséges.
Hónapok és évek óta... semmi sem változik. Kínkeserves unalom és magány. Már nincs hova fejlődni sem. Nem változik semmi. Nem változik semmi. Nem változik semmi...Nem történik semmi. I don't think that I can feel anything at all...Újra itt vagyok ugyanazzal, amivel 4 éve. Egy emberrel sem ismerek többet. De néhánnyal kevesebbet. Kilátástalanság.. ami akkor azt hittem örökké fog tartani. És igazam is volt. 4 év alatt sem változott semmi. Ezután pedig még kevésbé fog. Örökké tartó magábafordulás. Nem történik semmi.
