<$BlogRSDUrl$>

péntek, december 30, 2005

Fénynek őrzője vagyok. Addig van dolgom, amíg a csillag meg nem születik, odaadom fényét és sötétség borul rám. Addig van rám szükség, amíg a boldogságot ki nem csikarják belőlem. Aztán el vagyok dobva. Mostmár automatikusan működök. El sem kell dobni, elmegyek magamtól. És már megtanultam élvezni is. Annyira, hogy máshogy már nem is tudok.
Milyen szép a telepátia, hogy már hazafelé tudtam, mi vár rám (de hogy honnan?). Így egész úton készülhettem rá. Ismét elvesztettem egyet. Talán kettőt is. Új utakat kereshetek. Szép lesz. A január és a február erre tökéletes lesz. Erőt gyűjteni. Úgy utálom...

Viszont eszembe jutott, hogy mi volt a másik dolog, amiért érdemes volt megszületnem. Amikor valami belső sugallatra nem a szokásos útvonalamon baktattam az egérlyukam felé, hanem valamiért másfelé. És akkor felértem a metróból a lépcső tetejére és hirtelen mintha varázslatba csöppentem volna. Az egész teret megtöltötte a hárfa hangja ugyanis. Isteni szépen. Gyönyürű akusztikája volt az aluljárónak. Ez a második.

csütörtök, december 15, 2005

Lösespruch 
Vannak könnyű és nehéz emberek. Én nehéz vagyok. És talán az is hozzátartozik, hogy vannak emberek, akiknek kevés dolog tetszik, kevés ragadja meg őket, kevés ember, kevés film, kevés zene, kevés érzés, de az nagyon. És kapaszkodnak ezekbe. És mivel kevés van, sok a szünet köztük. És közben válnak nyomottá, ezért érzik az életet nehéznek és üresnek. Viszont ha megtalálták a keveset, akkor mindenkinél jobban örülnek. Ez vagyok én is.
A könnyűeknek minden tetszik, bármikor találnak kedvükre valót. Nem érzik rosszul magukat. Viszont ezáltal nehéz megmaradniuk egy helyben. Azt hiszem ez a mai nap tanulsága, még ha nem is oly szépen fogalmaztam meg...
És annyira idegesít, hogy elfelejtettem a második dolgot, amiért érdemes volt megszületnem!!! :( A lyukas agyam fog a sírba vinni... most egész éjjel ezen törhetem a fejem.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

free counter with statistics