szerda, június 29, 2005
Vedes amigo
A végtelen lehellete, ami a végesség tudatát ébreszti... Javában zajlik az élet, a történések egymást érik. Már hetek, de lehet, hogy hónapok óta nem álltam meg egy pillanatra. Épp ma csak egy kicsit, de ez a másfél óra is elképzelhetetlenül rövidnek bizonyult. Nem maradt időm érezni. Minden racionális. Nem maradt időm érezni. 2 év és 4 hónap. A kötelék még mindig megvan, de szerintem sosem fog elszakadni, mert nincs múlt vagy jövő, jelen van. Egymáshoz láncolva egymásnak háttal. Legalábbis erről az oldalról. Kiváncsi vagyok, hogy a fejlődésnek egy későbbi szakaszában ez hogyan fog megnyilvánulni. Szegény D. Annyira erős és annyira törékeny. Mint egy csecsemő. Sokkalta gyengébb vagyok, mégis egy mozdulattal legyőzhetném. Vigyáznom kell rá. De a háborút egyedül kell vívnom. Hamarosan. Az élet tere beszűkült, az élet síkja végtelen...
