Subgesztenye

Itthon vagyok a cicáimmal. Visszaköltöztem egy fűtéssel rendelkező, elégséges területű, fürdőkádas, külön hálószobás otthonba. A cicáimmal együtt, akiket este, lefekvés előtt meg tudok simogatni. És ők is nyugodtan tudnak aludni. Nincs félelem, nincs vacogás. Szeretet van. Nincs démon, aki el akarna választani minket. És nem is engedek ide soha többet ilyet. Azt az egyet is kitiltottam, letöröltem, rám se nézhet soha többet. Majd számot vethet magával, amikor eljön az ideje. Számomra többet szóra sem érdemes. Csak akkor jut eszembe, amikor megsimogatom a cicáimat esténként, hogy milyen jó, hogy megszabadultam tőle. A nevére sem emlékszem már.

Könnyeim áztassák az alattam levőket. Aki koszos, megtisztítani, aki szomjas, megitatni. Felfelé nem hullhatnak. Ez a törvény itt. De körülöttem senki nem szomjas, senki nem piszkos. Csak fölöttem. Ezzel nem tudok mit tenni. Sajnálom. Nem kellett volna ide születnem. De erről nem én dönthettem. Sajnos.

Atyám, ki mindenhol létezel,

Nem engedem,

Hogy bűn és gyengeség legyen úrrá szívemen.

Ezért férfival soha többet nem beszélek, nem emelem rá tekintetem, szívemet ki nem nyitom, szeretetemmel, bizalmammal meg nem ajándékozom. Érdemtelen mind és bűn velük kapcsolatba kerülni. Gyengeség a kísértésnek bedőlni. Bánom amit eddig tettem, legfőképpen ezt a legutolsót. Szerencse, hogy a biológia megakadályozta, hogy a métely elfertőződjön, mielőtt észbe kapok.

Hogy nekem sokáig kell várnom a boldogságra? Nekem nem sokáig kell várni, hanem nem jut. Csak koncok. De koncok legalább vannak. És soha többet nem engedem őket elválasztani magamtól. Senki kedvéért sem. A koncaim a kincseim. Míg más levegőként lélegzi be a boldogságot és fel sem fogja. Én fuldoklom. Levegőért küzdök minden percben. De a kövek szíve csak naponta egyet dobban. Pontosan egyet. Kavics szeretnék lenni. Nem kérek többet. Nekik nem kell annyi levegő. Nem kell annyi szívdobbanás. Én is azt szeretném, hogy nekem se kelljen. Embernek lenni átok. A legnagyobb átok, amit élőlény kaphat. Vajon mivel érdemeltem ki? Mi rosszat tettem? Kavics szeretnék lenni. Napi egy dobbanás. Nem kell több.

Ma annyira vágynék rá, hogy valaki meghallgasson, valaki rám figyeljen. De nincs. Úgyhogy most letiltok/elfelejtek mindenkit. Ha ezt kibírom, többé nincs senkire szükségem. Viszont kerestem a Holdat. Fent kell lennie az égen, csak annyi a felhő. Szerettem volna, ha legalább ő rám néz. És ekkor a felhők megritkultak. Kibújt mögülük és sugaraival gyengéden megcirógatotta az arcomat. Te jót akarsz nekem! Köszönöm!

Nagyon szeretnék már cserélni valakivel. Valakivel, aki átveszi a testem, az életem, az egzisztenciám. Jó ez, de... én nem tudok rászólni senkire, hogy ne gyalogoljon keresztül az otthonomon sáros bakanccsal... 

Ha ebből most kijövök... akkor még kevesebb emberrel tudok kapcsolatot teremteni. Még több embert látok (nem rossz értelemben) nevetségesnek. Egyszerűnek. Még kevesebbekkel szeretnék beszélgetni.
Ha ebből kijövök, akkor szeretni fogok mindenkit. Azt is, aki szeret, azt is, aki nem szeret, azt is, aki szeret, de nem jól és azt is, akinek fogalma sincs róla, hogy mit érez/érzett irántam. Az én szándékaim tiszták. Azok is voltak. Ez a legfontosabb.

 Öt finomra csiszolt kristály vigyáz most Rád. Nem értenek mindenben egyet, de pont hogy kiegészítik egymást. Öt különböző elemi erő. Biztonságban vagy. Tudom, azt mondtad, a kórteremben 10 perc alatt elfelejti az ember, hogy azon kívül létezik világ. Ó, hogyne tudnám... ha tudnád, mióta élek ebben. Sajnálom, hogy most találkozol ezzel először, ilyen helyzetben. De szerinted én honnan tudom, hogy ezt hogy kell túlélni? Hát Tőled! Tehát Te is tudod. Ne hagyd a sötét erőket elhatalmasodni. Jó legyél! Ahogy szoktad mondani. Nagyon szeretlek!

 A Te szavaid az enyémmel szemben. (Oké, hát nem tudhatok én mindent.)
A Te szavaid a zsigereimmel szemben. (Oké, hát nem kaptam legjobb törődést gyerekkoromban.)
A Te szavaid mások szavaival szemben. (Oké, hát nem ismernek minden részletet.)
A Te szavaid a sajátjaid ellen. (Öööö... what the fuck?)
A Te szavaid a saját cselekedeteid ellen. (Ok, let's run!)

A minap azt álmodtam, hogy otthon voltam és főztem nekünk. Nem a legjobbat, de amire lehetőségem és időm volt. Viszont a szívemet beletettem. Mikor a velem együtt lakó valaki hazaért, megfogta a fazekat és az egészet a konyhapadlóra borította. Mert hogy ezt nem így kell. Nem jó tésztából csináltam. Keserűség fogott el. Egyrészt azért, mert én ezt szívvel csináltam. Másrészt azért, mert ezt nekem kell feltakarítani. Végtelenül szomorú lettem.

Próbáltam feszegetni a törvény határát, keresni a kivételeket, de az ököl lecsapott. Remény? Rossz tanácsadó.

Ahogy Nietzsche írja: Amit olykor ébren nem tudunk és érzünk pontosan - hogy vajon jó, avagy rossz-e lelkiismeretünk valamely személyt illetően - arról az álom teljesen egyértelműen felvilágosít.

És továbbra is undorodom a testemtől, mint egy megerőszakolt nő. Mintha elárult volna.

Miért jönnek belőlem ilyen vérfoltok? Nem értem.
Azért kedvesem, mert aki az anyagi világba születik, annak választania kell a kettősség közül az egyiket. Az egyiknek fütyije van és mindenkit meg akar baszni, a másiknak vaginája van, amiből időnként vér folyik. Te az egyiket választottad.
De miért pont ezt? Fáj és ijesztő.
Jobb lenne, ha mindenkit meg és át akarnál baszni? Azzal bántod őket.
Nem. Nem akarok senkit sem bántani.
Hát akkor ezért.
:( Akkor én nem akarok többé ide jönni.

Kedvesem. Ne temesd el a vágyaidat. Senki akaratára. Mert abból (megfoghatatlan) szomorúság lesz. Abból pedig (még megfoghatatlanabb) düh. Aztán pedig belefulladsz. És ha nem jó emberek vannak körülötted, még meg is köpködnek érte. Kérlek. Soha többet ne tagadd meg önmagad. Valaki mindig legyen, akivel ezt meg tudod osztani. Mivel más nincs, ezért legyél ez Te magad! Kérlek! Kérlek kedvesem....

Ó, igen. Értem, amit mondasz. Teljesen. Kérlek. Kérlek, Te velem leszel akkor is?

Igen, én itt leszek Veled. Mindig. Számíthatsz rám.

Tegnap reggel teljesen váratlanul hálával a szívemben ébredtem fel. Olyan meleg és puha volt minden. Úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. A nyomasztó álmokat "csak simán kellemetlen" álmok váltották fel. Az irracionális félelmeimet (hogy rám borul a macskavár, a zebrán elüt egy semmiből előbukkanó kamion, a tető beszakad) csak szimplán az emberek kerülése váltotta fel. Éreztem a sürgetést, hogy időben be kellene érnem a munkahelyre, de leszartam, átöleltem magam. Éreztem a bőrömet. Éreztem, hogy mennyire jó simogatni és simogatva lenni. Tudtam, hogy a cicáim kint várnak, és örülnek nekem, annak ellenére is, hogy a minap az egyik farkára véletlenül ráléptem és 2 órán át nem állt szóba velem. Nem akarok emberekkel találkozni. Ha valaki mellém áll a buszmegállóban, gyanakodva méregetem és messzebb megyek. Miért áll mellém? Miért ül mellém a vonaton, mikor csomó szabad hely van tőlem sokkal messzebb? Sz. azt mondta, hogy emiatt ne aggódjak. Súlyos bizalomvesztés történt. Ez olyan, mint egy gyomorrontás. Utána böjtölni kell. Sós főtt krumpli és kóla. Detoxikálás. Ez csak átmeneti. És jobb, mint az irracionális félelmek, amik megbénítanak a mindennapokban. Adjak időt magamnak.

Azt hiszem hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy találkozhattam valakivel, aki elfogad, aki nem ítélkezik felettem, aki megért, aki törődik velem. Ráadásul mindig velem van. Nem számítottam rá. Köszönöm.

 Az a helyzet, hogy - vagy 2 éven át hazudtál folyamatosan vagy most. Nem tudnám eldönteni, melyik a rosszabb. Talán a 2 év folyamatosan. Mert ez azt jelenti, hogy sikerült annyira naiv libába lemennem, amilyen talán sosem voltam. Vagy csak bíztam a reményben. Mert azt mondták, az jó. Nem, nem jó. Most undorodom a saját testemtől, mint egy nő, akit megerőszakoltak. De ezt nem szabad gondolnom, nem szabad bántanom magam. Most hát akkor hova tegyem? Nyom nélkül törölni lenne a legjobb. Mindenesetre az biztos, hogy többet nem vetkőzöm le mások előtt, se lelkileg, se fizikailag. Nem érzem többé biztonságban magam.

 My little girl.. beware of males (or whatever they call them, who has penis).They stop loving you from one day to another... withourt warning. And without explanations. Only with posterior reasons which are only meant to hurt you. They try to act like logical, but they don't even know what the hell is going on in their mind. So don't give a shit about it. It's not your fault. You're my little girl. And not raised you to be a peace of shit. And don't bother about the one who you showed this diary because he already forgot you and this secret of yours.

You were the worst idea I ever had.

Nem létezik túl mély gödör.

Hány kimondott eskü lett érvénytelen...
Mondd, ilyen sok évet miért áldoztunk rá,
Rég ellopott ifjúságunk még ma is fáj.
Mondd, ugye most vége, több csalódás nincs,
Mondd, ugye most hallgatunk a szívünkre is.

 Because I don't have a child. But I have a permission to arm. And fire. And never felt to much self-reliant on my own. Time taught me so reliant to myself. All the lovely ones who've told me to stand by me are having a good sleep. And children of course. How can I trust them? To stay with me. Nohow. This is the end of any human relationship. I don't believe in them any more. If only I could keep this promise permanently. I'm so stupid, to keep believe for so may years. But it's getting worse.... I'm more and more alone. So shut the fuck up and leave me alone.

 És mégis mozog a Föld... és mégis összeállnak a véletlenszerű események életté, mint ahogy a szétszórt hangok dallammá, vagy az álom közben felbukkanó képek történetté... Mert a fülnek dallam kell, az életnek történet, az agynak pedig értelem.... pedig nincs egyik sem, csak a befogadó ad nekik tartalmat.

Ma egyetlen célom van. Elengedni mindent. Nem a kispályán. Hanem a lélegzetvételt. Gyakoroltam eleget. Szociális kapcsolatok. Hajlék. Étel. Jöjjön hát a levegő. Nincs szükségem rá, köszönöm.

 A túléléshez elég egy hajszál. A boldogsághoz a minden is kevés.

The best way to cope with sadness is to express it through art... and let others cry your tears out.